Egyszer egy királyfi ...
Egyszer egy királyfi mit gondolt magába?Fel kéne öltözni kocsisi ruhába.
Meg kéne kéretni gazdag bíró lányát,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag bíró lányát.
Jó estét, jó estét gazdag bíró lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jősz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jősz-e vagy sem?
Dehogy megyek, dehogy megyek,
Szegény kocsis legény.
Van a szomszédunkban
Neked való szegény.
Jó estét, jó estét kosárkötő lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jősz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jősz-e vagy sem?
Elmegyek, elmegyek,
Szegény kocsis legény.
Hm-hm-hm, ha-ha-ha,
Szegény kocsis legény.
Egyszer egy királyfi mit gondolt magába?
Fel kéne öltözni királyi ruhába.
Meg kéne kéretni gazdag bíró lányát,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag bíró lányát.
Jó estét, jó estét gazdag bíró lánya.
Kerüljön a házba, üljön a díványra.
De nem azért jöttem, hozzám jősz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jősz-e vagy sem?
Hogyne mennék, hogyne mennék,
Király őfelsége.
Kellesz az ördögnek,
Annak is a vénnek.
Jó estét, jó estét kosárkötő lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jősz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jősz-e vagy sem?
Van már nékem egy más,
Szegény kocsis legény.
Hm-hm-hm, ha-ha-ha,
Szegény kocsis legény.
Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.
Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.
Viszik a szegény lányt aranyos hintóval,
Viszik a gazdagot szamár taligával.
Kőtik a szegény lányt páros édes csókkal,
Kőtik a gazdagot hatágú korbáccsal.
Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.
Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.
Mai esti mese
Fábólfaragott PéterVolt egyszer egy szegény parasztember és a felesége. Éltek, éldegéltek kedv nélkül, mert gyermekük nem volt. Egyszer azt mondja az ember a feleségének:
- No, asszony, gondoltam én egyet!
- Mit, apjuk?
- Elmegyek az erdőbe, és faragok fából egy gyermeket.
Nagyot kacagott ezen az asszony.
De úgy történt. Estére, mire a vacsora készen lett, az ember egy kifaragott gyermekkel érkezett haza. Az ajtó sarkába állította.
Leültek az asztal mellé vacsorázni. Ahogy vacsoráztak, maradt egy kis étel. Még azt mondja az asszony:
- No, éppen a fiunk részére maradt.
Akkor lefeküdtek. Egyszer éjfél felé megszólal a fagyermek:
- Édesanyám, alusznak-e?
Megörült az asszony, felelt azonnal:
- Nem alszunk, édes gyermekem.
- No, ha nem alusznak, keljenek fel, és adja ide a vacsorámat!
Hát a fából faragott gyermek megelevenedett. Addig gyönyörködtek benne; addig beszélgettek vele, hogy szépen meg is virradott.
Mikor háromnapos lett a gyermek, azt kérte, engedjék ki az utcára, hadd keressen magának játszótársat.
Kiment a kicsi fiú a kapu elé. Hát éppen egy vele egykorú gyerek várta őt. Kérdi Fábólfaragott Péter:
- Te kis pajtás, lakik-e ebben a városban kardmester?
- Hogyne laknék, éppen ott van, nem messze!
Bemegy Péter az apjához, s azt mondja:
- Legyen szíves, adjon nekem nyolc krajcárt!
- Ó, édes gyermekem, adok én neked többet, mit érsz azzal a csekélységgel?
- Nekem csak nyolc krajcár kell! - mondja Fábólfaragott Péter.
Azzal kifutott, s elment a pajtásával a kardmesterhez.
Ott azt mondja:
- Kardmester úr, adja nekem nyolc krajcárért azt a kardot, amelyet legelőször készített.
- Ó, kedves öcsém - mondja a kardmester -, megette már azt a rozsda. Van itt réz-, arany- és gyémántkardom. Amelyik tetszik, azt veheted!
Nem kérek tőled azért egy krajcárt sem.
- Nem gyermek kezébe való az - feleli Péter -, keresse ki csak a kardot, amelyen legelőbb tanult. Az kell nekem.
Elment a kardmester, s addig hányta a kardokat, amíg meg nem találta azt a rozsdás kardot, amelyet legelőbb készített. Újból kutatni kezd és megtalálja azt a tokot is, amelyikbe a kard illik.
Péter vette a kardot, fölkötötte. Úgy illett rá, mintha onnan nőtt volna ki, derékból. Azt mondja:
- No, itt van nyolc krajcár, mert az első munkát is meg kell fizetni.
Aztán nagy örömmel elment haza. Éppen másnap következett a vásár abban a városban. Azt mondja Péter az édesapjának:
- Édesapám, menjünk ki a vásárba, hadd lássam, milyen gyülekezet van ott.
- Éppen azt is akartam mondani, édes fiam - mondja az apja -, menjünk, és vegyünk két ökröt.
Járnak a piacon az ökrök között. Hallják ám egyszer, hogy van két ökör, aranylánccal összekötve. Amelyik vitéz kettévágja a láncot azé lesz a két ökör.
Azt mondja Fábólfaragott Péter az édesapjának:
- Menjünk, apám, arrafelé! Hadd lássam, milyen az a két ökör!
Hát látják, hogy milyen szép két aranyökör. De már annyi a csorba kard körülöttük, hogy a szügyüket éri a sok kardvég.
- Ha megengednék, én is hozzávágnék - mondja Péter.
Elcsodálkoznak a népek, hogy mit akar ez a kisfiú. De meg kell engedni. Ekkor Péter hozzávágott, s úgy elvágta az aranyláncot, hogy annak csengése-pengése tizenkét országon is keresztülhallott. A két ökör meg felcsapta a farkát, futott, s egyenest hozzájuk az istállóba.
Azt mondja ekkor az ökrök gazdája:
- No, te Fábólfaragott Péter, menj haza, s adj nekik enni. De tudd meg, hogy ezeket hiába kínálod akármiféle takarmánnyal, mert ezek csak parazsat esznek!
Hazament Péter, s meggyújtott tizenkét öl fát. Mielőtt az elégett volna, vette az itatóvedret, és hányta a parazsat belé. Azt a két ökör mind egy szemig megette. Igen ám, de akkor a két ökör felhányta a farát, és egyik ment napnyugatnak, a másik napkeletnek.
Azt mondja Fábólfaragott Péter erre:
- No, édesapám, jöjjön velem! Mutatok én magának egyet!
Kimentek a kapu elé. Péter a kapu sarkába két helyre beleütötte az ujját. Egyik lyukból tiszta piros bor folyt, a másikból meg tiszta pálinka.
- No, édesapám, ide tegyen asztalokat, üvegeket. Itt ihatik mindenki, amennyi kell néki. De most, édesapám, látja ezt a szántótaligát?
- Látom, kedves fiam.
- Hát ezt a malomkövet látja-e?
- Látom, kedves fiam.
- No, mikor ez a szántótaliga az ajtó elé áll magától, és a malomkő felmegyen a szántótaligára, a bor pedig vízzé változik, a pálinka meg piros vérré, akkor tudja meg, hogy én meghaltam. Akkor, ha fel akar keresni, üljön fel a szántótaligára, mert az éppen oda viszi, ahol én vagyok. Most, kedves édesapám, nekem el kell mennem világot látni, szerencsét próbálni.
Elindult Fábólfaragott Péter. Hét országon, hét világon keresztülment. Elérkezett egy királyi városba. Beköszönt a királyhoz:
- Adjon isten jó napot, felséges királyom.
- Hozott isten, öcsém. Mi járásban vagy?
- Elindultam szolgálni, szerencsét próbálni.
- Az asztalosinasom éppen most halt meg! - mondja a király. - Mi kérsz egy esztendőre?
- Nem kérek én semmit, csak ételt-italt.
Ott maradt Péter, végezte az asztalosinasi dolgot. Olyan ügyesen és kellemesen járt, hogy az öreg király nagyon megkedvelte. A királynak volt egy lánya, az is annyira megszerette Pétert, hogy már meg akart halni, ha nem adják hozzá feleségül.
- No - azt mondja a király -, inkább megengedem, hogy hozzámenj.
Azonnal nagy lakodalmat hirdettek. Jöttek mindenfelől grófok, bárók hercegek, papok, hóhérok. Pap eskette, hóhér seprűzte őket.
Aztán úgy éltek a királyi udvarban, mint férj és feleség.
Egyszer jön a királyhoz egy olyan írás, hogy fűt-fát állítson glédába s itt és itt jelenjen meg a háborúban. Mikor ezt a király meghallotta nagyon sírt.
Kérdi Fábólfaragott Péter:
- No, felséges király, hát te miért sírsz?
- Hát hogyne sírnék, édes fiam - mondja a király -, mikor egy olyan írás érkezett, hogy fűt-fát állítsak glédába, és itt és itt jelenjek meg háborúban.
- Felséges királyom, sose sírj. Elmegyek én oda magam is.
- Ó, kedves fiam, mit érsz te ott egyedül? Csak mint a szúnyog bivaly mellett!
De Péter csak elment egyedül. Csatázni kezdett. Annyira harcolt a kardjával, hogy már-már mindenkit legyőzött. De akkor véletlenül meg botlott. Erre aztán őt győzték le. Rögtön földbe is tették.
Másnap reggel a szántótaliga otthon elment az ajtó elé, a malomkő felment a szántótaligára magától, a bor vízzé változott, a pálinka meg piros vérré.
Látta ezt Péter apja, felült a szántótaligára, és elment oda, ahol Pétert legyőzték. Kereste, hasztalan. De látja ám a két ökröt jönni. Nap keletről az egyik, napnyugatról a másik aranyökör úgy jön, hogy ég-föld majd összeszakad.
A két aranyökör hányni kezdte a szarvával a földet mindaddig, amíg Pétert ki nem vették. De hát a nyaka le volt vágva, és semmi élet nem volt benne. Azt kérdezi egyik ökör a másiktól:
- Te mit tudsz?
- Én tudok annyit, hogy össze tudom ragasztani. Hát te mit tudsz? - kérdi a másiktól.
- Én lelket tudok ereszteni belé.
Ekkor az egyik összeragasztotta, a másik lelket fútt belé. Fölkelt Fábólfaragott Péter:
- Jaj, de jót aludtam!
- Aludtál volna bizony örökre, ha mi nem lettünk volna - mondják az ökrök.
Akkor megindult Péter, és hazamentek.
Ahogy hazaértek, a király újra összehívta a grófokat, hercegeket, válogatott cigánylegényeket, és felavatták Pétert királynak. Még mai napig is folytatja a királyságot, ha véletlenül meg nem halt.
Legyen táplálékunk és gyógyítónk a mese!
Legyen táplálékunk és gyógyítónk a mese!|
A mese alaptörténete mindig valamiféle konfliktusra épül. A mesehős szembetalálja magát egy problémával, ezért elindul, hogy egy szimbolikus úton át leküzdje az elé gördülő akadályokat. Ez az elindulás voltaképp a sorsunk fölvállalását jelképezi, azt, hogy hajlandók vagyunk szembenézni a feladatainkkal, és leküzdeni a sárkányokat is. A személyiségfejlődés különböző állomásai, alaphelyzetei jelennek meg a mesékben, az adott életszakasz döntési és választási mozzanatai. A hősnek, aki eltévedt a sűrű erdőben, ezekre a döntési helyzetekre kell helyes választ adnia ahhoz, hogy elérje a személyiségfejlődés következő lépcsőfokát. (pl. a serdülőkorból a felnőttkorba). A mesék nem csupán a beteg vagy a lelkileg megzavart emberek számára szolgálhatnak kapaszkodóként vagy segítő erőként; mindannyian találhatunk bennük olyan életvezetési tanácsokat, intelmeket és felszólításokat, amelyek gyógyírként hatnak az életünkben előforduló problémákra vagy átmeneti, netán tartósnak ígérkező kibillentségekre. |
A lényeg az, hogy a hős elinduljon, ne ijedjen meg a változás lehetőségétől, hiszen épp erre építheti további életét, méghozzá egy újabb, vélhetőleg magasabb fejlődési fokon. De aki sok mesét ismer, az tudhatja, hogy tulajdonképpen az első lépések után következnek az „igazi” megpróbáltatások. Az útnak indulás pusztán annyit jelent, hogy felvállaljuk a sorsunkat, s ha kell, szembenézünk a sárkányainkkal is. Ez többféleképpen valósulhat meg. A mesék segítségével ránézhetünk az életünkre kívülállóként, külső szemlélőként, s kezelhetjük akár analizálandó személyként is a mese hősét. Ez a befogadói magatartás azonban nem vezet tartós eredményre saját életünkre vonatkozóan, hiszen az, hogy kívülről megértünk valamit, még nem feltétlenül jár együtt belső változással. Mély belátások és sorsfordító döntések csak akkor születhetnek bennünk a mesék segítségével, ha a történeteket lelki dokumentumokként, azonosulási mintákként kezeljük, azaz valóban saját létünkre és lehetőségeinkre vonatkozó üzeneteket látunk bennük, s megértjük: más utak is léteznek, mint amilyeneket megszokásból választunk. Meggyőződésem szerint a mesék hősei azért (is) oly sikeresek, mert nincsenek koncepcióik a világról, azaz határtalannak látják azt, ami természete szerint valóban határtalan. Ugyan mi okuk lenne azt feltételezni, hogy amit nem tudnak adott pillanatban, arra nem is képesek néhány pillanattal később?
A mese hőse tudja, hogy a boldogság csak személyes erőfeszítés révén érhető el, s azt is, hogy senki nem fogja helyette megoldani a problémákat. Segítőre akadhat, de ezek a segítők általában csak útba igazítják vagy megerősítik őt abban, hogy jó úton jár, esetleg varázseszközzel ajándékozzák meg
Mesebeli üzenetnek látszik az, hogy az előttünk lévő akadályok legyőzéséhez nem a jól ismert, fényesre csiszolt, egyszer már jól bevált és üdvözítő technikák vezetnek, hanem az ismeretlen, elhanyagolt képességeink felélesztése, annak a tudásnak az aktivizálása, amely nem feltétlenül a racionalitás mentén ragadható meg.
2-3 éves korban a gyerekek még nem tudnak éles különbséget tenni a valóság és a vágyak, a fantázia között. A mesék a gyerekek gondolkodását jelenítik meg, és érthetővé teszik számukra a világ működését. A jó mese tartalmazza azokat a konfliktusokat, amelyekkel a gyermeknek meg kell küzdenie. A gyermek, azonosulva a mesefigurákkal, saját problémáit éli meg a mesével, és - a legfontosabb - a mesehős diadalával ezeknek a problémáknak, és szorongásainak oldására is talál. Felmerülhet bennünk a kétely, hogy a mesék erőszakos cselekedetei (pl. Grimm mesék) vajon ilyen jó hatással lehetnek-e gyermekünkre. Nem ugyanezt látja a tévében? A legfontosabb különbség az, hogy a mesét a szülő mondja a gyermeknek, az ágy szélén ülve. A nap folyamán felgyűlt agresszió, félelmek, indulatok a mesehős kalandjaihoz kapcsolódnak, és fel is oldódnak a mese pozitív kimenetele végett, no meg a szülő biztonságot árasztó közelében. A szülő a mesemondással jelzi gyermekének, hogy ismeri a problémáit, és segít a mesék által megoldani azokat. Fontos, hogy minél több mesét ismerjen meg a gyermek, hogy rátalálhasson arra, amely leginkább az ő problémájához illik. Viszont ezt a mesét hadd hallja annyiszor, amennyiszer csak akarja.
Fontos az is, hogy a mese csonkítatlanul jusson el a gyerekhez. Minden elem lényeges szereppel bír a szorongások oldásában, így ne változtassunk a "brutális" részeken. A mese azt tanítja, hogy kellő erőfeszítéssel le tudjuk győzni a gonoszt, fontos tehát, hogy meghagyjuk a gonoszt teljes valójában. A mese akkor léphet leginkább kapcsolatba a gyermek lelkével, ha a gyermek által megjelenített képekben rajzolódik ki. Nem érünk el tehát ugyanolyan hatást, ha a tévében nézzük ugyanazt a mesét. A belső képek a kulcsai a szorongások, problémák oldásának. A gonosz részeket a gyermek épp csak annyira jeleníti meg magának, amennyire még képes feldolgozni. Ezzel ellentétben, a televízió képernyőjén a gyermek számára feldolgozhatatlan sebességgel következnek egymás után a képek, és nem megy végbe a belső képalkotás. A gyermek még ingerültebb lesz.
Már akkor mesélhetünk a gyermekünknek, amikor még nem is beszél. Elmondhatjuk este, hogyan telt a napja, később mondhatunk neki állatmeséket, melyekben ő is az állatcsalád tagja, majd 3-4 éves korban következhetnek a népmesék, tündérmesék.
A mese fontosságával kapcsolatban nem utolsó szempont az sem, hogy így megszerettetjük gyermekünkkel a könyveket, az olvasást.
A mese gyerekeink mindennapi lelki tápláléka. Azok a gyerekek, akik mindennap hallanak mesét, az iskolába lépés idejére egy-másfél évvel előzhetik meg anyanyelvi fejlettségben azokat, akiknek ez nem jutott osztályrészül. De rosszul mondom. Nem ezért kell mesélni.
A lélek tehát dolgozik a mesével, és ha időt és lehetőséget kap rá az ember – akár pedagógiai, akár családi környezetben –, a meséből személyes élményeket felidéző történet válik, melyből mindig azok az elemek emelkednek ki és fogalmazódnak meg üzenetként, melyekre a léleknek akkor a leginkább szüksége van. Éppen ezért a mese átélése, életre keltése legtöbbször fontosabb, mint értelmezése, avagy a tanulság kiemelése. A meséről való szabad beszélgetés rávilágíthat arra, hogy akkor éppen kinek mi a fontos, nem hangoztatva, hogy mit „jelent” a mese, hiszen mindenkinek azt jelenti, amit. Így mindenkinek lehet igaza, a mese fiktív volta és gazdagsága megengedi ezt a szabadságot.
Csoportos meseterápia gyerekeknek:
A foglalkozások kezdetén megkeressük a kedvenc mesét, olvasunk, majd
szerepet választunk, bábozunk, szerepet játszunk.
- Kedvenc mese kiválasztása
A kisgyermek még nem képes megfogalmazni a benne keletkező feszültségeket, szorongásokat és félelmeket, viszont a meséken keresztül közölni tudja ezeket. Akár úgy, hogy erősen ragaszkodik egy adott meséhez, és többször is kéri ennek elmesélését, akár úgy, hogy ő maga kezd el történeteket kitalálni. Mindkét esetben intenzív fantáziamunkát végez, s a belső képek már önmagukban is gyógyító (szorongáscsökkentő) hatásúak. A gyerekek kitalált történeteit nagyon komolyan kell venni, mégpedig sok más ok mellett leginkább azért, mert ezekben ölt testet az legféltettebb titka, ezeken keresztül lehet közelebb kerülni személyiségének mélyebb rétegeihez. A probléma a mai gyerekeknél az, hogy képi világba születnek bele, kisebb a képzelőerejük, viszont sokkal több információt tárolnak. Ha a gyerek hallgatja a mesét, a szívével lát, ha pedig nézi a mesét, jó esetben is inkább csak információkat gyűjt Ezt a kedvenc mesét föl tudjuk idézni magunkban felnőttkorunkban is, és ha végiggondoljuk az életünk meghatározó eseményeit, sokszor azonnal ráébredünk, hogy ez a mese rólunk szól.
- Mese élmények
Meseterápiában a belső képek mellett a szavaknak is nagy jelentőségük van. A meseterápia sikere tulajdonképpen három tényezőtől függ: a megfelelő mese kiválasztásától, a befogadói attitűdtől és a mesemondó személyétől. A mesét mondó személynek rendelkeznie kell a mesemondók bölcsességével és tudásával, emlékeznie arra a kellően megbízható bölcseleti anyagra, amely az évszázadok alatt összegyűlt, és hosszú időn keresztül szóban hagyományozódott tovább generációról generációra. A mesemondónak azokat a tapasztalatokat kell közvetítenie, amelyek valaha, mítoszokban élve, egy törzs szellemi kincsestárát képezték, következésképpen folyamatos ellenőrzés és „jóváhagyás” alatt álltak, majd amikor a mítoszok a darabjaikra hulltak, az egyes motívumok a mesékben őrződtek tovább. A mese segítő ereje épp abban áll, hogy a létünkre vonatkoztatható ismeretek, üzenetek sűrített formában jelennek meg benne, s a mesehallgató ezt a sűrített formát tölti meg saját élete eseményeivel.
- Kreatív képzelet fejlesztése
Akár felnőtt, akár gyermek a befogadó, saját egyéni képet teremt az olvasottakról, ami csak az övé, s így gazdagítja belső világát. A képeskönyvek, vagy más módon elénk tárt képi élmények megfosztják ettől a teremtő folyamattól olvasóit, s a készen kapott képi világ szinte elsorvasztja képzelőerőnket.
- Bábozás
A bábjátékok közben -szinte észrevétlenül,- nagyon sok módszertani segítséget kaptunk a bábjáték gyermeki személyiségre gyakorolt hatásáról, a magányos vagy szorongó gyermekek feszültségoldásáról, az örömszerzés fontosságáról, vagyis a mese a bábjáték gyógyító erejéről.
- Színjátszás
Gyermeke visszahúzódó, félszeg, nehezen illeszkedik be társai közé, gátlásos az óvodában, iskolában, szociális problémákkal küzd, agresszív, figyelemzavaros, pszichoszomatikus tünetei vannak. A meseterápia keretein belül zajló csoportos foglalkozásokon játszani hívjuk a gyermekeket. Eljátszhatnak olyan szerepeket, amelyekre vágynak. Lehetőséget kapnak új szerepek kipróbálására. Az történik velük, amit ők maguk kitalálnak, részvételük a többiek történetében szabadon választott. A kijátszás öröme, az együttjátszás ténye, maga teszi lehetővé a belső problémák meg- és feloldódását, különböző élményeik újra átélését, feldolgozását.
- Önismereti játékok
Örömmel töltené el, ha könnyebben barátkozna társaival, szívesen menne velük kirándulni?
Nem állítjuk, hogy mi teljesen meg tudjuk változtatni, de képessé tesszük arra, hogy elfogadja önmagát, illetve megtapasztalhatja, hogy a közös játékban, alkotásban mekkora örömét lelheti. Fokozatosan feloldva ezzel a belső gátlásokat, szorongásokat, melyek visszatartják attól, hogy boldog, kiegyensúlyozott tagja legyen a gyerektársadalomnak
- Ötletek mese kitalálása, forgatókönyv írás a színdarabhoz
Kérdések: Miben rejlik a mesék gyógyító ereje? A mesék terápiás felhasználása abból a felismerésből fakad, hogy a mese szimbolikusan tartalmazza azokat a konfliktusokat és döntési helyzeteket, amelyekkel életutunk során találkozunk. A mese kiinduló helyzetében megbomlik a korábbi egyensúly, s a hős valamilyen megoldásra váró feladattal (konfliktussal) találja szemben magát. Az a mozzanat, amelyben elindul egy jelképes úton, hogy leküzdje az elé háruló akadályokat, valójában a személyes sors (vagyis az életfeladat) fölvállalását jelent. „Kész vagyok végigmenni az úton, és megvívni a magam sárkányaival" (feldolgozatlan veszteségekkel, félelmekkel, frusztrációkkal stb.). A hős gyakorta egy sötét erdőben találja magát; ez a kép azt a (mindannyiunk számára jól ismert) szituációt jelképezi, amikor „benne ülünk" egy probléma kellős közepében, s fogalmunk sincs, merre tovább. A sötétségből azonban kiérhetünk a világosra.
A hősnek bolyongásai és harcai során akadnak segítőtársai, azonban lényeges, hogy a helyes döntést mégiscsak egyedül kell meghoznia. Régen nem tekintették a mesét gyerekműfajnak, mivel tudták, hogy a mese nem pusztán szórakoztat, de jelképeken keresztül rávilágít életünk tanulságaira, a lehetséges megoldásokra is. Az üzeneteket hajdan könnyen dekódolták az emberek, azonban mára kevésbé gondolkodunk képekben, mivel elszakadtunk a mesék és a mítoszok világától. Ezért a megfejtéshez olykor szakember segítheti hozzá a pácienseket. A mesék egyik áldásos hatása a terápiában épp az, hogy erőt adnak az első lépések megtételéhez, azaz kimozdítják a pácienst a holtpontról.
Hogyan zajlik a meseterápia? Mesékkel dolgozom mind egyéni, mind csoportos terápiák keretében. Mindkettő során a páciensek kedvenc meséjét elemezzük, ezáltal jelképesen végigkísérve őt azon az adott életszakaszon, amelyet a jelenlegi problémája jelent A csoportos foglalkozásokon mindenki meséjére egyesével sor kerül.Páciensek maguk választják ki az elemzésre szánt mesét? Igen. Azt kérem ilyenkor, hogy mindenki kotorja elő az emlékezetéből azt a mesét, amit gyerekkorában a legjobban szeretett. Nagyon érdekes, hogy a kedvenc leképezi a későbbi életeseményeket, mintha a kisgyerek a leendő életfeladatból máris megsejtene valamit. Ez természetesen nem tudatos, ám a terápiák alatt hirtelen ráébredünk, hogy az a mese, amit választottunk évekkel, évtizedekkel ezelőtt, „rólunk szól" (pl. a legkisebbről, akit nem hagynak érvényesülni, ezért egész életében ezzel a háttérszereppel küszködik). A magam részéről legszívesebben népmesékkel dolgozom, mivel ezek tartalmazzák legtisztább formában az ősi bölcsességeket. A lélekről, az emberlétről és a természetről való tudást, mit évszázadok kollektív tudattalanja csiszolt. Kinek ajánlott a meseterápia?A meseterápia minden életkorban, és minden életszituációban használható, hiszen majdnem mindegyikhez tudnék egy-egy mesét kapcsolni. Amiképpen minden lábra illik egy topánka, azonképpen mindenkinek megvan a maga meséje is, legyen az kisgyerek, kamasz, fiatal felnőtt, egyedül maradott. El kell hinni, hogy a mesének hatalmas ereje van, s valóban tud segíteni, csak meg kell találni az adott élethelyzethez és egyénhez kapcsolódó mesét, s ha megvan, akkor kezdődik a csoda, a gyógyulás. Egészséges és beteg (testi, lelki) gyerekeknek, felnőtteknek, csoportban és egyénileg. Fejlődésünk folyamán mindenki találkozik olyan nehézséggel, amiben elkel a segítség és a népmesék élni tanítanak, meg tudják mutatni, hol a helyünk a világban, hogyan lehet a konfliktusokat megoldani, hogyan tegyünk különbséget a jó és a rossz között, és még szólni is megtanítanak. Fölfrissítik, megújítják nyelvünket, bővítik a szókincset.Egészséges gyermekeknek a meseterápia abban segít:
- életkori nehézségek,
- családi változások
- közösségi beilleszkedést
- minden olyan helyzetet amit a gyereknek nehezen okoz feloldja avval, hogy utat mutat.
Problémás gyermek :szorongó, depressziós, étkezési zavaros, magatartási
nehézségekkel, diszfunkcióval küzdő gyerekeknek ajánlott.
Beteg gyereknek megvan a saját meséje, s ha a gyereket és a mesét sikerül egymásra ismertetnem, megkönnyítem a gyógyulás folyamatát. Népmese életkortól függetlenül képes olyan rejtett üzeneteket közvetíteni, amelyeket csak az adott beteg ért és használ fel gyógyulása érdekében. Mese nem azt állítja, hogy azt, amit elveszítettünk, elég visszaszerezni, hanem azt, hogy maradéktalanul le kell számolni azzal, ami veszélyezteti egészségünket. Ha megkegyelmezünk az utolsó feje épségéért könyörgő sárkánynak, kiengedjük a kezünkből életünk fonalát, s úgy járhatunk, mint a próbák teljesítése közben hibát vető két nagyobb testvér, akiket a boszorkány kővé változtat, azaz cselekvésképtelennek nyilvánít, megfosztva őket az út bejárásának lehetőségétől. Segít a megoldásban és az egészséges társakkal való harmonikus kapcsolatban.
A nehezen kommunikáló gyereket is szóra lehet bírni a mesék segítségével. Ennek egyik módszere talán még valóban Sahrazádtól származik, aki mindig a legizgalmasabb résznél hagyta abba a mesélést, felcsigázva így a király kíváncsiságát, ugyanakkor újabb esélyt adva magának az életben maradásra. A gyerekek sem szeretik a befejezetlen meséket, s inkább maguk találják ki a mese végét, mintsem befejezés nélkül hagyják. A saját befejezés is sok mindent elárul róluk, s ez is éppúgy támpont lehet a további munkához, mint a rajzoltatás, bábozás, dramatikus játék. Másik módszer a szóra bírásra az, ha segítséget nyújtunk egy mese kitalálásához: megbeszéljük vele, hogy kik szerepeljenek a mesében, hol játszódjon a történet, milyenek legyenek a szereplők, és ki kivel legyen kapcsolatban. Néhány segítő mondat után csodálatos történeteket képesek kitalálni, amelyek már a kimondás által is feszültségcsökkentő hatásúak.
Amit a meseterápia nyújt:
· Az önismeret fejlesztésére
· A konfliktuskezelési technikák elsajátítására
· Az identitás erősítésére
· A pozitív tulajdonságok erősítésére
· A családi, iskolai nehézségek leküzdésére
· Lehetőség a védett környezetben átélhető problémakezelésre
· Segíti a könnyebb eligazodást a felnőttek világában
A traumákhoz való közelítés a játék által, az „itt és mostban" következmény nélkül átélhető.
Szülőknek javaslom otthonra:· Elsődleges szempont az, hogy ha mesélünk gyermekünknek, minél többet, népmeséket, kép nélküli könyvekből. A képeket a gyerekeknek saját maguknak kell elkészíteniük, ez a lényeg.
· A felolvasott mese mellett nagyon jó, ha fejből is mondanak a szülők meséket a gyerekeknek, mert ennek a mesélésnek a hangulata semmivel sem pótolható, ezenkívül erősíti a szülő és a gyerek kapcsolatát, sőt ezek a kitalált mesék talán még a szülőnek is jót tesznek
· Meséljünk együtt, a gyerek és a szülő közös történetei
· Minél kisebb a gyermek, annál könnyebb dolga van a szülőnek, mert a mese, a beszélgetés, az éneklés, a versmondás, a játék összemosódik.
· Olvasson fel gyermekének néha akkor is, ha már a gyermeks tud olvasni.
· Lapozgassanak, nézegessenek együtt könyveket.
· Beszélgessenek az olvasottakról.
· Vigye el könyvtárba, könyvesboltba.
· Lássa a gyermek, hogy mások is olvasnak.
· Legyen a könyv megbecsült ajándék a családban.
Különbség a meseterápia és a pszichoterápia között. Míg a pszichoterápia az elfojtás alatt álló sötét tartalmak vagy árnyoldalak után kutat, a meseterápiában az ember fénytermészete válik érdekessé. Ilyen értelemben a meseterápia nem is akar senkit meggyógyítani (mert nem is feltételezi senkiről, hogy beteg), hanem beavat a sors rejtelmeibe, mégpedig úgy, hogy e beavatás során igyekszik felszínre segíteni mindama a világosságot, ami a tudatban és a lélekben egyaránt adott minden ember számára, legfeljebb éppúgy tartós elfojtás alatt áll, mint az a bizonyos „szennyes”.
Zaklatott és zavarodott világban élünk, minden segítségre szükségünk van.